4.rész - A tökéletes délután

Sziasztok!

Ismét eltelt két hét, így újra jelentkezem. 

Még a blog kezdésén nem gondoltam volna, hogy Niall is főszerepben

lesz, de ahogy teltek a hetek, mégis az lett. Remélem senki sem 

bánja, hogy nem egyből Harry lesz akiről szólni fog a történet, de azon

nem változtatok, hogy ő az igazi főszereplő azért nem kell aggódni.

Tegnap a csoportomba feltettem egy kérdést, hogy ki olvasna tőlem

egy olyan blogot, ami nem a hírességekről szól. Igaz a főszereplő Harry 

lenne, de a neve nem és a személyisége sem. Ha van kedvetek akkor

kukkantsatok be a blogba: Without you, I'm nothing.

Köszönöm a komikat és a feliratkozókat!

Jó olvasást! Két hét múlva jelentkezem!

Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------

  Amint kilépett a lakásomból, mély levegőt vettem. Lehet, hogy nem kellett volna belemennem, lehet, hogy nem fog jól elsülni, de ha meg sem próbálom akkor sosem tudhatom meg, hogy milyen lett volna, ha mégis megyek bele. Visszafordultam a konyha felé, de közben megpillantottam magam a tükörben és azonnal vörös lettem. Ó, a francba! Csak egy combközépig érő hosszú póló volt rajtam. Hát ez egyszerűen fantasztikus, komolyan. Sosem akartam, hogy egy pasi vagy akár ügyfél is így lásson erre tessék, mindkettő egyszerre megtörtént. Be szerettem volna menni a szobámba és gyorsan lezuhanyozni és átöltözni, de tudtam, hogy Niall hamarabb felérne, minthogy én kész legyek és nem akartam, hogy ne értse meg, hová tűntem, így visszamentem a konyhába és folytattam az ivást. Hallottam az ajtó nyílását, mire kikiabáltam, nem túl hangosan.

  - Egyenesen, aztán balra. - hallottam a közelettét, így az ajtó irányába fordultam. 

  - Tetszik a pulcsid. - lép közelebb, vigyorogva. - Ha jól emlékszem, akkor én választottam neked ezt még az éjszaka. - nem láttam magam, de éreztem, hogy ismét ellepi a pír az arcomat.

  - Mi lenne ha elfelejtenénk a tegnap éjszakát? - kérdezem halkan, mire ő felnevet, majd bólint. - Különben sem emlékszem túl sokra. - teszem hozzá.

  - Szeretnéd, hogy elmesélj, hogy mi történt? - ül le velem szembe.

  - Nem vagyok benne biztos, hogy tudni szeretném. - sóhajtom. - Am, Niall?

  - Igen? - néz a szemembe.

  - Nagy baj lenne, ha én lezuhanyoznák, még a film előtt? - kérdezem.

  - Nekem így is tetszel. - vigyorog. 

  - Igen azt gondoltam, de én így nem érzem magam kényelmesen. - motyogom. - Mi lenne, ha addig te keresnél valami filmet?

  - Ahogy óhajtja hölgyem. - mondja komolyan, mire én felnevetek. - Hol tartod őket?

  - Gyere - állok fel - megmutatom. - kimentem a konyhából, majd be a nappaliba és megmutattam neki a polcokat, ami teli van mindenféle filmmel. - Válassz csak. - mosolygok rá. - Nem leszek távol sokáig, de addig is érezd magad otthon. - nézek vissza az ajtóból.

  - Miattam nem kell aggódni. - nevet fel. 

  Kikaptam a szekrényemből egy tiszta alsónemű szetett, majd egy toppot és melegítőt és bementem velük a fürdőbe. Tudtam, hogy Niall nem nyitna rám, de mivel fiúból van elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Ritkán csinálok ilyet, de most úgy éreztem, hogy szükség van rá. A hajam a fejem tetejére kötöttem, majd megengedtem a vizet a zuhanyzóba. Megijedtem a tükörképemtől, a szemem alatt karikák voltak, csodálkozom, hogy a fiúk nem ijedtek meg tőlem reggel. Ledobtam magamról a ruháim, majd beálltam a zuhanyzóba és élveztem, amint végigfolyik rajtam. Mivel Niall várt rám, nem húztam annyira a zuhanyzást, mint általában amikor másnapos vagyok. Hamar lemostam magamról a tegnapi party szagát, majd elzártam a vizet és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból. Már egy kicsit tűrhetőbben néztem ki, de még mindig nem voltam az igazi. Míg egy kicsit száradok, megmostam a fogam, utána pedig felvettem az alsóneműm és bekentem a bőröm testápolóval. Amíg a bőröm beszívja a krémet, addig feltettem egy kis alapozót és szempillaspirált. Büszkén néztem magam mivel már nem látszottak azok a fránya karikák a szemem alatt. Felöltöztem, majd kinyitottam az ajtót és a telefonommal a kezemben, kimentem Niall-hoz.

  - Kész is vagyok. - mosolygok rá. 

  - Látom már a kedved is jobb. - néz végig rajtam. - Gondolom ma még semmit sem ettél, éhes vagy?

  - Még szép, hogy éhes vagyok. - megyek hozzá közelebb. - Mi jót csináltál? - kérdeztem tőle, mivel a vigyorát látva biztos voltam benne, hogy valamiben mesterkedik. 

  - Gyere és nézd meg. - fogja meg a kezem és vezet ki a konyhába. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem így hagytam, hogy kézen fogva vezessen a saját lakásomban. Az asztalon egy tál rántottát találtam, pont ahogy szeretem. 

  - Honnan tudtad, hogy így szeretem? - kérdeztem csillogó szemekkel. 

  - Megérzés. - vigyorog rám. - Én is így szeretem. - tette hozzá halkabban.

  - Akkor együnk, mert én ezt magamba nem tudom megenni. - vigyorgok rá.

  Leültem ő pedig leült mellém, a tálat közénk toltam, majd kivettem még egy villát és a kezébe nyomtam. Furcsa volt így lenni egy fiúval, aki ennyire aranyos. Igazából, még senki se csinált nekem reggelit, mármint fiú. Hálás vagyok neki és hát van is miért. Tegnapiért is, és a ma reggeliért is. Örülök, hogy belementem ebbe a közös filmezésbe, pedig még el sem kezdődött, de eddig is csodásan érzem magam vele. 

  - Milyen filmet választottál? - kérdeztem tőle, miután lenyeltem az utolsó falatot.

  - Adam Sandler egyik filmjét, biztos vagyok benne, hogy imádni fogod.

  Nem kérdeztem rá, hogy melyik filmet választotta tőle, de nem is számít, hiszen minden Sandler filmet imádok. Mindegyiken tudok nevetni és Niall-el ez csak könnyebb lesz. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, majd Niall betette a lejátszóba a CD-t, ő is leült mellém. Az egyik kedvencemet választotta. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire egyezik az ízlésünk, de kellemeset csalódtam. Sokat nevettünk együtt rajta, de amikor elékezett a film egy bizonyos részhez, Niall felém fordult, majd komolyan rám nézett és épp akkor szólalt meg, mint a filmben Adam.

  - Főztél vacsorát büdös banya? - alig bírta kimondani nevetés nélkül, de nem kellett sok és mindketten nevetésben törtünk ki.

  - Akkora egy idióta vagy. - boxolok a karjába, ő pedig úgy tesz, mintha fájna neki. - Ha én főznék, akkor abban biztos lehetsz, hogy a konyha leégne. 

  - Majd megtanítalak. - ajánlja fel.

  - Még gondolkozom rajta. - kacsintok rá, majd folytatjuk a film nézését.

***

  Nem tudom, hogy meddig nézhettük a filmet, de amikor Niall felfedezte, hogy csikis vagyok rám vetette magát és addig csiklandozott, míg mindketten le nem estünk a földre. Nekem már potyogtak a könnyem a kacagástól, de még akkor sem hagyta abba.

  - Niall! - visítottam. - Kérlek...

  - Rég láttam egy lányt is így nevetni, mint téged. - nevet velem együtt. - Megkegyelmezek neked, ha eljössz velem sétálni. - most randira hív? De mivel még mindig csikizett bármit megígértem volna neki csak abbahagyja.

  - Oké-oké elmegyek veled, csak hagyd abba. - visítottam. Amint kimondtam leállt, én pedig mély levegőket vettem, hogy helyreállítsam a lélegzésemet. - Te most randira hívtál engem? - ülök fel, mikor végre kezdem visszanyerni a normális szívverést.

  - Úgy is mondhatjuk. - néz rám. - Vagy van valakid? - kérdezi elpirulva.

  - Nyugi Niall, szingli vagyok. - mosolygok rá.

  - Remek. - vigyorog. - Akkor mikor megyünk?

  - Felőlem akár most is. - állok fel, mire ő összeráncolt homlokkal néz rám. - Mi az?

  - Nem akarsz átöltözni? - kérdezi.

  - Miért tenném? Talán így nem vagyok jó?

  - De, csak eddig minden lány egy kiló sminkben és kihívó ruhákban jelent meg velem az utcán, de te csak így lazán szeretnél. - felemelem az egyik szemöldököm. - Ezzel semmi baj, csak nekem ez még új. 

  - Ha akarod át is öltözhetek. - szólalok meg meglepetten.

  - Nem, nem kell. - kapja el a kezem. - Örülök, hogy te más vagy, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.

  Én tényleg más lehetek, hiszen eszembe se jutott, hogy átöltözzek, mert Niall-el megyek sétálni. Minek? Nem akarom magamra felvonni az emberek figyelmét, bár biztos vagyok benne, hogy mellette elég nehezen érném el ezt. Én igazából mindig csak a munkahelyemre öltözök csinosan, jó mindig az vagyok, de azért ott egy kicsit másabb... A tükör elé mentem, kibontottam a hajam, majd átszeltem az ujjaimmal és belebújtam a szandálomba..

  - Mehetünk? - kérdezem, mire ő bólint. - Ugye nem akarsz végig így nézni rám? - kérdem miután kiléptünk az ajtón.

  - Hogyan? - nyílnak nagyra a szemei.

 - Úgy, mint egy csodára vagy nem is tudom, hogy mondjam neked. - nevetek fel.

 - Amint megszoktam, hogy te más vagy mint a többi lány. - rázza meg a fejét és próbál rám úgy nézni, mintha semmi sem történt volna. - Hová szeretnél menni? - kérdezi.

  - Mi lenne, ha lemennénk a partra? - dobom fel az első ötletet, ami eszembe jutott. 

  - Menjünk.

  Egymás mellett sétálunk, a homokos parton, egészen addig amíg Niall-t le nem támadják a rajongók. Sokan feltették neki azt a kérdést, hogy 'Ki ez a lány? A barátnőd?' De ő csak azt válaszolta rá, hogy egy nagyon jó barátom. A válasza mosolygásra késztetett. Örültem, hogy a barátjának tart és én boldogan leszek a barátja. Bár igazából, sosem tudtam elképzelni, hogy a fiúk és a lányok között valaha is lehet igaz barátság, anélkül, hogy az egyikük többet érezzen a másik iránt, de most valahogy úgy érezem, hogy Niall csak azért mondta ezt, hogy megnyugtassa a rajongóit. 

  - Bocsi. - szalad mellém, mikor befejezte a fotózkodást és autogram osztogatást.

  - Semmi baj. - mosolygok rá. - Szóval a barátodnak tartasz?

  - Igen, én annak tartalak és remélem te is. - bólintok. - Ha már barátok lettünk, feltehetek neked egy személyes kérdést?

  - Niall. - nevetek fel. - Láttál tök részegen, egy száll pólóba, ettől személyesebbet már úgysem tudsz kérdezni, de hajrá.

  - Miért lettél esküvőszervező? - kicsit meglepett a kérdése, de ezt mindig megkapom.

  - Nem tudom, igazából csak szeretek boldog embereket látni, akik úgy döntenek, hogy elkötelezik magukat egymás mellett. A szüleim is boldog házasságban élnek és szerettem volna még sok ilyen párt látni... igazából erre a kérdésre sosem tudtam tökéletes választ adni.

  - Akkor neked miért nincs egy tökéletes barátod?

  - A sok munka mellett nem igazán van időm pasizni. Amikor szórakozni megyek néha találkozom valakikkel, de egyiküket sem érzem az igazinak így egy két napnál többet sosem találkozom velük.

  - És velem mi van? - kérdezi vigyorogva. - Átmentem?

  - Te egy nagyon kedves és aranyos srác vagy. - mosolygok rá. Ez most pont úgy indul, mint egy lepattintó szöveg, de nem annak szánom. - A mai napom csodás volt, teljesen megfeledkeztem arról, hogy mennyire szarul is érzem magam. Sokat nevetünk és jól kijövünk egymással és szeretnék még veled találkozni. - fejezem be. - Az arcodból ítélve azt hitted, hogy le foglak koptatni, igazam van? - nevetek fel.

  - Igen, egy kicsit megijesztettél, de ha le is koptattál volna én nem kopok le olyan hamar, addig próbálkoztam volna míg elérem a célom. - vigyorog rám, majd megfogja a derekam, felemel és a víz felé kezd velem szaladni.

  - Niall, ne merészeld megtenni. - nevetek, de hiába mondom én a magamét egyenesen szalad tovább, míg meg nem érzem a lábaim alatt a vizet. - Ezért még ki foglak nyírni. - bököm meg. Szerencséje van, hogy a pólóm felső része nem lett vizes, mert akkor jó sokan megbámultak volna, vizes toppal.

  - Előtte még el kell kapnod! - már nyúltam is volna után, de ő elszaladt előlem, én pedig nevetve indultam utána.